Tudnivalók

Alapvető információk


A Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes két, hagyományosan Dél-Európában, Afrikában és Közép-Ázsiában elterjedt kullancsfaj. Jelentőségüket az adja, hogy mindketten képesek terjeszteni számos veszélyes kórokozót, többek között a krími-kongói vérzéses lázt okozó vírust is. Ezek, a mérsékelt éghajlaton nem jellemző kullancsok vándormadarak segítségével jutnak Európa északabbi térségeibe. Így kerülhetett a Margit-szigetre is a 2009-ben, az ottani sünön talált H. marginatum nimfa példánya is. A két említett kullancsfaj fokozott figyelmet igényel, mivel az utóbbi évek enyhe teleinek köszönhetően képesek túlélni az eredeti élőhelyüktől jóval északabbra. Felnőtt egyedeket találtak például Németországban, Svédországban és Csehországban, sőt még Magyarországon is.

Hogyan ismerjük fel?


A többi hazai kullancsfajhoz képest a leglátványosabb különbség a lábak erőteljes sávozottsága. Ezen kívül a Hyalomma fajoknál jellemző a háti rész aljának barázdáltsága. Ovális formájúak, nagyjából a hátuk közepénél a legszélesebbek. Méretük nemtől függően eltér, a nőstények átlagosan 5.5-6.5 mm, a hímek 3.8-5.6 mm hosszúak, ezzel a hazánkban előforduló kullancsokhoz képest kifejezetten nagynak számítanak.

Egy Hyalomma marginatum egyed mikroszkóp alatt. Forrás: Adam Cuerden, Wikipedia

Életmód

A Hyalomma fajok a gyakori magyarországi kullancsok lesből támadó stratégiájával ellentétben aktívan vadásznak, akár több méteren át képesek követni a kiszemelt gazdát. A célpont kiválasztásában nagy segítségükre szolgál a jól fejlett szemük. A felnőtt példányok körülbelül 12°C felett aktívak, azonban elrejtőznek, ha a talaj hőmérséklete 45°C fölé emelkedik. A Hyalomma fajok az ember mellett előszeretettel élősködnek lovakon, szarvasmarhákon és más házi vagy vadonélő patásokon, esetleg háziállatokon, például kutyákon. Nagyobb testű gazdaállatokon tömegesen is előfordulhatnak, olyan területeken, ahol a kullancs őshonos, akár 100 darab is egyszerre. Különösen kedvelik a testnyílások környékét, gyakran fordulnak elő a végbélnyílás területén. A jóllakott nőstények szaporodás után a földre pottyannak, majd lerakják a tojásaikat, ezek száma akár a 7000-et is elérheti.

A Hyalomma fajok célpontjai közé tartoznak a háziállatok és a patások is. Kép forrása: Peter Cade, https://www.thesprucepets.com


Hogyan terjed?

A két faj terjesztésében nagy szerep jut a vándormadaraknak. Az egyedek a madarakon élősködve, és így velük vándorolva juthatnak el Európa északibb területeire. A terjedést segíti, hogy meglehetősen hosszan, akár 26 napig is hajlamosak egy gazdaszervezetbe kapaszkodva élni. Az itt jellemző hideg telek korábban nem tették lehetővé az így behurcolt egyedek túlélését és esetleges szaporodását, azonban az elmúlt időszakban tapasztalható melegebb őszi és téli időjárásnak köszönhetően ez lassan megváltozik.



Miért veszélyes?

A Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes nálunk elsősorban a Krími-Kongói vérzéses lázat okozó Nairovirus fajok európai terjesztése miatt vált ismerté. Ezek a kórokozók leginkább Afrikában, Ázsiában és a balkáni régióban okoznak gondot. Itt esetenként fertőzési gócpontok is kialakulnak, főleg állattartással, vadászattal foglalkozó embereknél, gyakran az állati belsőségekkel és a vérrel történő kontaktus és nem megfelelően fertőtlenített eszközöknek köszönhetően. A vírusfertőzés tünetei közé tartoznak többek között az ízületi fájdalmak, hányás, magas láz, fejfájás, gyomor- és hátfájdalom és különféle vérzéses tünetek. A fertőzést a betegek 30%-a nem éli túl, megelőző védőoltás még nem készült. A vírus időnként Európában is felüti a fejét, a legnagyobb gondot a balkáni régióban, elsősorban Görögországban, Bulgáriában és Albániában okoz.

Emellett sajnos hazánkban sem ismeretlen sem a kullancs, sem a vírus. Egy 2009-es kutatás során a Margit-szigeten bukkant fel egy Hyalomma marginatum nimfa egy sünön, egy másik, szarvasmarhákon végzett felméréskor pedig két felnőtt, hím Hyalomma rufipes egyedet találtak. A Krími-Kongói vérzéses láz vírusával kapcsolatos kutatásokat végeztek rágcsálókkal, itt a vizsglált 2085 állatból 20-ban jelen volt a Krími-Kongói vérzéses láz vírusának leküzdéséhez szükséges ellenanyag.

Egy friss kutatás pedig azt is igazolta, hogy a magyar lakosságban is jelen van a vírus. Ennek során önkéntes véradóktól származó vérmintákban vizsgálták a vírus ellen termelt antitestek meglétét. A vizsgált 2700 mitából 10-nél sikerült kimutatni ellenanyagot, ezek alapján a felmérésbe kiválasztott véradók 0.37 %-a már átesett a fertőzésen.

A Hyalomma fajok Krími-Kongói vérzéses lázat okozó Nairovíruson kívül képesek hordozni a Rickettsia aeschlimannii nevű baktériumot is, ezzel a kórokozóval kapcsolatos megbetegedést már szintén sikerült Európában is észlelni.


A Krími-Kongói vérzéses lázat okozó vírus pásztázó elektronmikroszkóppal készült képe. A kép forrása: Crimean-Congo Hemorrhagic Fever (CCHF) Virus

Földes, F. és mtsai. (2019) „Ticks and Tick-borne Diseases Serologic survey of the Crimean-Congo haemorrhagic fever virus infection among wild rodents in Hungary”, Ticks and Tick-borne Diseases. Elsevier, 10(6), o. 101258. doi: 10.1016/j.ttbdis.2019.07.002.

Felhasznált irodalom:


Apanaskevich, D. A., & Horak, I. G. (2010). The genus Hyalomma. XI. Redescription of all parasitic stages of H. (Euhyalomma) asiaticum (Acari: Ixodidae) and notes on its biology. Experimental and Applied Acarology, 52(2), 207–220. https://doi.org/10.1007

/s10493-010-9361-0


Chitimia-Dobler, L., Schaper, S., Rieß, R., Bitterwolf, K., Frangoulidis, D., Bestehorn, M., Springer, A., Oehme, R., Drehmann, M., Lindau, A., Mackenstedt, U., Strube, C., & Dobler, G. (2019). Imported Hyalomma ticks in Germany in 2018. Parasites and Vectors, 12(1), 1–9. https://doi.org/10.1186/s13071-019-3380-4


Estrada-Peña, A., Jameson, L., Medlock, J., Vatansever, Z., & Tishkova, F. (2012). Unraveling the ecological complexities of tick-associated crimean-congo hemorrhagic fever virus transmission: A gap analysis for the western palearctic. Vector-Borne and Zoonotic Diseases, 12(9), 743–752. https://doi.org/10.1089/vbz.2011.0767


Földes, F. és mtsai. (2019) „Ticks and Tick-borne Diseases Serologic survey of the Crimean-Congo haemorrhagic fever virus infection among wild rodents in Hungary”, Ticks and Tick-borne Diseases. Elsevier, 10(6), o. 101258. doi: 10.1016/j.ttbdis.2019.07.002.


Földvári, G., Rigó, K., Jablonszky, M., Biró, N., Majoros, G., Molnár, V., & Tóth, M. (2011). Ticks and the city: Ectoparasites of the Northern white-breasted hedgehog (Erinaceus roumanicus) in an urban park. Ticks and Tick-Borne Diseases, 2(4), 231–234. https://doi.org/10.1016/j.ttbdis.2011.09.001


Germanakis, A., Chochlakis, D., Angelakis, E., Tselentis, Y., & Psaroulaki, A. (2013). Rickettsia aeschlimannii infection in a man, Greece. Emerging Infectious Diseases, 19(7), 1176–1177. https://doi.org/10.3201/eid1907.130232


Grandi, G. és mtsai. (2020) „First records of adult Hyalomma marginatum and H. rufipes ticks (Acari: Ixodidae) in Sweden”, Ticks and Tick-borne Diseases. Elsevier GmbH., 11(3), o. 101403. doi: 10.1016/j.ttbdis.2020.101403.


Grandi, G., Chitimia-Dobler, L., Choklikitumnuey, P., Strube, C., Springer, A., Albihn, A., Jaenson, T. G. T., & Omazic, A. (2020). First records of adult Hyalomma marginatum and H. rufipes ticks (Acari: Ixodidae) in Sweden. Ticks and Tick-Borne Diseases, 11(3), 101403. https://doi.org/10.1016/j.ttbdis.2020.101403


Hoogstraal, H. (1979). The Epidemiology of Tick-Borne Crimean-Congo Hemorrhagic. J. Med. Entomol., 15(4), 307–417.


Hornok, S., & Horváth, G. (2012). First report of adult Hyalomma marginatum rufipes (vector of Crimean-Congo haemorrhagic fever virus) on cattle under a continental climate in Hungary. Parasites and Vectors, 5(1), 2–5. https://doi.org/10.1186/1756-3305-5-170


Hubálek, Z., Sedláček, P., Estrada-Peña, A., Vojtíšek, J., & Rudolf, I. (2020). First record of Hyalomma rufipes in the Czech Republic, with a review of relevant cases in other parts of Europe. Ticks and Tick-Borne Diseases, 11(4), 2019–2021. https://doi.org/10.1016/j.ttbdis.2020.101421


Leblebicioglu, H. (2010). Crimean-Congo haemorrhagic fever in Eurasia. International Journal of Antimicrobial Agents, 36(SUPPL. 1), 43–46. https://doi.org/10.1016/j.ijantimicag.2010.06.020


Magyar, N. és mtsai. (2021) „New geographical area on the map of Crimean-Congo hemorrhagic fever virus: First serological evidence in the Hungarian population”, Ticks and Tick-borne Diseases, 12(1), o. 1–5. doi: 10.1016/j.ttbdis.2020.101555.


Nava, S. (2020). Ticks of Europe and North Africa. A Guide to Species Identification. By Agustín Estrada‐Peña, Andrei Daniel Mihalca and Trevor Petney (eds). Published by Springer International Publishing, 2017, 404 pp; ISBN 978‐3‐319‐63759‐4. Medical and Veterinary Entomology, 34(1), 127–127. https://doi.org/10.1111/mve.12410


Santos-Silva, M. M., & Vatansever, Z. (2017). Hyalomma marginatum Koch, 1844 (Figs. 139–141). Ticks of Europe and North Africa, 1844, 349–354. https://doi.org/10.1007/978-3-319-63760-0_66


https://www.ecdc.europa.eu/en/disease-vectors/facts/tick-factsheets/hyalomma-marginatum


http://www.animaldisease.org/TICK/TIK/tick-key/hyalomma_adult.htm